ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

I'm working as a photography teacher. A started to take photos since 1989. My Grandfather was my master. I've never met a so talented photographer like him. He was a real professional, won academy awards, and worked for the "Nature" magazine. He met the world famous photographer Ansel Adams, personaly, at the States, at the Yale Unversity at the '70ies, and they always kept contact in mails after that, since my Grandfather gone. So, at the '80-ies we made a lot of excursions across the United States, and in Europe also. We took many-many pictures together. He made with his absolutely professional Minolta, while I had to use a Praktica ( cause my Grandfather said that, that is almost the best for learning.. well, he knew that better : ) and I had to use only b&w films that times.. I spent more then 5 years only with learning professional photography from my Grandfather, while we took excursions in foreign countries.. and it was almost 13 years ago.. So I could say, that I'm taking pictures since 20 years. Many years later ( that time ) I changed to digital. I used a plenty of machines, I've got more then one dozen digital camera in the last 3 years.. and about 20 analogue at the past.. (Canon 40D- 400D - 30D -300D - 10D, Fuji 9500, Canon Pro1, Canon G3- G5 - A90, Olympus E300, KonicaMinolta Dimage A2,  ..etc ) Now I'm using a KonicaMinolta Dynax 7D. I have to say that I'd never change for any other. I tried so much brand, so much type... that I can see these machines.. on an other way. With Minolta optics, I have the same feeling when I used analogue machines, and it's more than fantastic, for me.

Nowadays I don't have too much time to take photos, I'm spending all my time with teaching people, how to take photos. They called me "professional", but I don't think that I'm. I'm far away from it. I'm far away from "Him'.. But I'm on the way... on the way what I chose when I was just a kid..

Photos... my life, and the photos what I took.. they're telling stories about my life...


The same in hungarian:

Fotózást tanítok kezdőknek és haladóknak. Mostmár 4 éve, mint főállás, csak a tanítással foglalkozom. Állandó jelleggel '89 óta fotózom. De már előtte is próbálkoztam.. Nagyapám volt a tanárom, aki profi fotós volt ( Ansel Adams személyes ismerőse volt, akivel a Yale egyetemen találkozott a 70-es években, de később is tartották a kapcsolatot ). Én és Nagyapám, együtt utaztunk az Egyesült Államokban, majd később szerte Európában, és rengeteg képet készítettünk. Akkoriban egy Praktica Plc3-at használtam, kizárólag fekete fehér filmekkel ( mivel Nagyapám kijelentette, hogy tanulásra az a legjobb.. Ő már csak tudta ) míg Ő egy abban az időben legfelső kategoriásnak számító profi Minolta-t. Évekkel később digitálisra váltottam. Sok gépem volt az elmúlt évek alatt, körülbelül egy tucat digitális ( lásd a fenti listát ) és majd 20 analóg. Több fotósversenyen is résztvettem, általában jó eredményekkel, de tavaly nyertem meg életemben a legkomolyabbat. Egy európai fotósverseny volt ez, ahol a fődíj egy Canon 400D volt, tartozékokkkal. Most, jelenleg egy KonicaMinolta 7D-t használok, Minolta objektívekkel. Azt kell mondjam: nincs az a kamera amire lecserélném. Más a fontos persze nyílván nekem, és más egy hobbifotósnak. Számomra az az érzés, hogy a kamera, mikor még csak a kezemben van, máris egy profi analóg gép érzését kelti.. sokkal többet ér, minthogy esetleg nem éppen a legdivatosabb márka. Mindig is vonzódtam a régi dolgokhoz.. tárgyakhoz.. Amiknek még volt, valódi stílusuk.


Sajnos mostanában kevés időm van kedvemre alkotni, a tanítás minden időm elviszi, de nem bánom, mert roppantul szeretem csinálni. Sokan "profi"-nak hívnak.. de én nem tartom magam annak. Sok-sok tanulni valóm van még. Nagyon messze vagyok még "Tőle"... De már az Úton vagyok, ahonnan semmiért le nem térnék.. mert ez az Út amit a Sors már gyerekként kijelölt számomra.

... fotózás több mint egy munka vagy bármi más, számomra ez egyfajta szerelem.
A képek amiket készítek.. mind-mind egy-egy "megfagyasztott" történet, egy fejezet, egy pillanat az életemből...

Ha a képeimet nézve érdekel az átlalam tartott fotóstanfolyam, itt találsz bővebb információt:

[link]