We always must have a little faith...
Believe in love, believe in good, in a better tomorrow, in an other reality,
or just in anything else..
The point.. That You have to believe.

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

I'm working as a photography teacher. A started to take photos since 1989. My Grandfather was my master. I've never met a so talented photographer like him. He was a real professional ( He met the world famous photographer Alsen, personal, at the States, and they always kept contact after that). We made a lot of excursions across the United States, and in Europe also. We took many pictures together. He made with his absolutely professional Minolta, while I have to use a Praktica ( cause my Grandfather said that, that is almost the best for learning ) and only b&w films that times.. I spent more then 5 years just with learning professional photography from my Grandfather, while we took excursions in foreign countries.. and it was almost 13 years ago.. So I could say, that I'm taking pictures since 20 years. Many years later ( that time ) I changed to digital. I used a plenty of machines, I've got more then one dozen digital camera in the last 3 years.. and about 20 analogue at the past.. (Canon 300D - 10D, Fuji 9500, Canon Pro1, Canon G5, Olympus E300, KonicaMinolta Dimage A2 ..etc ) Now I'm using a 400D mostly with Tokina Atx, and Canon "L" optics, and Hoya Pro1 filters.

Nowadays I don't have too much time to take photos, I'm spending all my time with teaching people, how to take photos. They called me "professional", but I don't think that I'm. I'm far away from it. I'm far away from "Him'.. But I'm on the way... on the way what I chose when I was just a kid..

Photos... my life, and the photos what I took.. they're telling stories about my life...


The same in hungarian:

Fotózást tanítok kezdőknek és haladóknak. Mostmár 3 éve, mint főállás, csak a tanítással foglalkozom. Állandó jelleggel '89 óta fotózom. De már előtte is próbálkoztam.. Nagyapám volt a tanárom, aki profi fotós volt ( Alsen személyes ismerőse volt, akivel később is tartották a kapcsolatot ). Együtt utaztunk az Egyesült Államokban, majd később szerte Európában, és rengeteg képet készítettünk együtt. Akkoriban egy Praktica Plc3-at használtam, kizárólag fekete fehér filmekketl ( mivel Nagyapám kijelentette, hogy tanulásra az a legjobb ) míg Ő egy abban az időben legfelső kategoriásnak számító Minolta-t. Évekkel később digitálisra váltottam. Sok gépem volt az elmúlt évek alatt, körülbelül egy tucat ( lásd a fenti listát ). Több fotósversenyen is résztvettem, általában jó eredményekkel, de tavaly nyertem meg életemben a legkomolyabbat. Egy európai fotósverseny volt ez, ahol a fődíj egy Canon 400D volt, tartozékokkkal. Azóta ezt használom. Többnyire Tokina Atx, és Sigma objektívekkel, Hoya Pro1-es szűrőkkel.

Sajnos mostanában kevés időm van alkotni, a tanítás minden időm elviszi, de nem bánom, mert roppantul szeretem csinálni. Sokan "profi"-nak hívnak.. de én nem tartom magam annak. Sok-sok tanulni valóm van még. Nagyon messze vagyok még "Tőle"... De már az Úton vagyok, ahonnan semmiért le nem térnék.. mert ez az Út amit a Sors már gyerekként kijelölt számomra.

... fotózás több mint egy munka vagy bármi más, számomra ez egyfajta szerelem.
A képek amiket készítek.. mind-mind egy-egy "megfagyasztott" történet, egy fejezet, egy pillanat az életemből...

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
"Das, was man sich vorstellt, braucht man nie zu verlieren"